A gondolkodásmód, amitól Warren Buffett a világ egyik leggazdagabb embere – blogsorozat a beruházási döntésekről 1. rész

aktuális

Amikor vállalkozóként (szélesebb körben racionálisan gazdálkodóként, mert abszolút idetartozik az állam is) egy termelőeszközt vásárolsz, akkor Te beruházó, gyakorlatilag befektető vagy. Még ha ezt nem is ismered fel. Befektetsz egy eszközbe abból a célból, hogy az pénzt termeljen neked és lehetőleg, amit termel az több legyen, mint amit Neked fizetned kellett. Ha ezt a triviális alapvetést elfogadod, akkor -ha nem is tudatosan- de elfogadod, hogy a működésed, szűkebb értelemben a beruházásod/befektetésed mérőszáma a megtérülés. Amikor tehát egy eszközbeszerzésről van szó és több alternatívából kell választanod, akkor a megtérülést kell tudnod kiszámolni és összehasonlítani. Ezzel szemben sokan az árakkal teszik ezt. Ha kizárólag a beruházás árát tekinted, akkor semmit nem tudsz meg a beruházásod megtérüléséről, így matematikai statisztikai alapon is legfeljebb 50% esélyed van jó döntést hozni. Ha úgy tetszik ennyi erővel a rulettre is felteheted a pénzedet. Terjedelmi okokból itt még csak a felszínt sem fogjuk tudni megkapargatni, csupán néhány szempontot sorolunk fel, de talán elgondolkodtatni sikerül és a sorozat végén némi olvasnivalóval is szolgálunk azoknak, akik ki szeretnének kitörni a földmérési piac „olcsóság béklyójából”. Ne ijedj meg, nem kvantumfizika 😉

„…pénzt termeljen neked és lehetőleg, amit termel az több legyen, mint amit Neked fizetned kellett”

1. Ha már Warren Buffett, akkor mindjárt kezdjük a fenti mondat egyikével: „…pénzt termeljen neked és lehetőleg, amit termel az több legyen, mint amit Neked fizetned kellett.” Ugye milyen triviális? Sokaknak tűnik annak és ha csupán ennyi lenne a lényeg, akkor a Forbes listája elég hosszú lenne. De nem az. Mert nem elég arra figyelni, hogy több jöjjön vissza, mint amennyit beletettél, hanem azt is figyelned kell, hogy az egyéb lehetőségeidet számba véve jöjjön ki a több. A legtöbb. Azaz különböző változatokat kell összehasonlítanod. Mi van, ha a pénzemet inkább bankban tartom? Mi van, ha ilyen – olyan állampapírban? Okosba’ megoldom a CSOK-ot és inkább ingatlanba fektetek, majd kiadom/eladom azt? Más technológiába fektetek és úgy nézem meg a megtérülést. Ésatöbbi ésatöbbi.

Ezeket a lehetséges alternatívákat hívják tőkeköltségnek. Ez lehet a befektetendő tőkéd valódi (ha hitelről van szó), vagy alternatív (ha a sajátod/tulajdonosod) költsége. Ez utóbbi az a hozam, amitől azért esel el, mert egy bizonyos döntést hozol és ezzel lemondasz minden egyéb alternatíváról. Amire figyelned kell és most vérlázítóan egyszerűsítünk-, hogy a megtérülés mennyivel szárnyalja túl a tőkeköltségedet (miután az egyéb költségeket is számba vetted). A gazdasági értékteremtésre kell figyelned, nem a számviteli-re. A sorozat végén, a szakirodalom felsorolásánál kapsz majd útmutatást a részletekről.

2. Keresd és kínáld a versenyelőnyt!

Megdöbbentő módon 😊 tudatosan, vagy tudattalanul, de az 1. pont alapján a Te ügyfeled is megtérülésében fog gondolkodni (ha profi). Kétféleképpen fog az ő megtérülése növekedni:

a). a versenytársaidhoz képest többet nyújtasz neki (pl. rövidebb idő alatt több pontot mérsz és/vagy nagyobb információ tartalmat teszel le az asztalára, megbízhatóbb szolgáltatást nyújtasz, stb, stb.)

b). nem emelkedsz ki ugyan a versenytársaid masszájából, de cserébe ezt olcsóbban teszed.

A probléma a „b” ponttal van. Ha te magad is csak a bekerülési árat nézed, akkor definíció szerint tucattermékekben gondolkodsz. Egyszerűen mert az egy közgazdasági alapvetés, hogy ha egy termék a többihez képest többet tud nyújtani (azaz nem tömegtermék), akkor általában (racionális gazdálkodást feltételezve) magasabb árat fog jelenteni. Ha azonban következetesen az olcsóbbat választod, akkor azzal lemondasz a kiemelkedés lehetőségéről és jó eséllyel pont úgy cselekedsz, ahogy a legtöbb versenytársad (nyáj-hatás). Ettől lesz a termék „tucattermék” és lesz a Te szolgáltatásod is tucatszolgáltatás. Ez nem címkézés, hanem közgazdasági tény.

A viselkedés pszichológián alapuló befektetési pénzügy Mean Reversion-ként (visszafordulás/tendálás az átlaghoz) ismeri a jelenséget. A lényege, hogy az árak és a hozamok hosszútávon tartanak a historikus átlaguk felé. Ez jó stratégiának tűnhet, a baj csak az, hogy ezzel párhuzamosan a valódi tulajdonosi értékteremtés lehetősége is az átlaghoz (azaz a szemmel nem láthatóhoz) tendál.

Szabatosabban megfogalmazva ilyen esetben nem emelsz belépési korlátokat a saját piacodra (nem tudod érdemben megkülönböztetni magad), beleolvadsz a nagy átlagba, Te magad sem fogsz hozzáadott értéket adni és ezzel a megrendelődet automatikusan Te magad „kényszeríted” arra, hogy ő is kizárólag az ár alapján versenyeztessen Téged. A konzekvencia ismert: zuhanó árak, erőforrás hiány a fejlesztése, zuhanó minőség és a spirál csak erősödik. Ez aztán akár iparági szinten is képes kifejteni a hatását.

Ugye ismerős a helyzet (földmérők vs. bezzeg az orvosok és jogászok mantra) 😉? Hogy véletlenül se legyünk félreérthetőek, nem a magas ár mellet érvelünk. Arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy beruházási/befektetési döntést kizárólag az ár alapján nem szabad hozni, hanem a mögöttes értéket is tudni kell meghatározni és a kettő viszonyát érdemes figyelembe venni (vö.: spekulatív befektetés vs. értékalapú befektetés).

Folytatása következik…