Azt minden GNSS (a témában kevésbé jártasak számára néha még: GPS) felhasználó pontosan tudja, hogy a műholdas helymeghatározási rendszer precíziós célú (cm/dm) használata során mennyi mindenre oda kell figyelni, hogy a kívánt pontosságot és megbízhatóságot érjük el. A rendszer összetettségéből és a mérési folyamat dinamikus jellegéből eredően elvileg folyamatosan változtatni kell(ene) egy sor paramétert/beállítást a mérés során. Persze, lehet hagyatkozni a kijelző „Fix-pozíció” üzeneteihez, de ha a rendszerünk nem rendelkezik önellenőrző algoritmusokkal (a Leica Geosystems esetén ilyen pl. a SmartCheck), akkor csak az „Fix”, hogy kellemetlen meglepetések is érhetnek minket. Ám még abban az esetben is, ha az eszközünk fel van készítve arra, hogy megbízhatóan jelezze, ha oda a pontosság, nekünk magunknak kell eszközölni azokat a változásokat, amivel a dolgokat „helyrebillenthetjük”. Ez sok tapasztalatot, a mérésről elterelődő figyelmet és időt igényel. És hát, mint tudjuk az idő…
A Leica Geosystems legújabb, vagy régebbi, de jövő biztos változatai azonban ún. tanuló GNSS-ek (angol eredetiben self-learning). Ez egészen egyszerűen annyit jelent, hogy a műszerünk folyamatosan figyeli és kiválasztja az éppen elérhető legjobb műhold jeleket, korrekciós adatokat. Ezen túlmenően –amennyiben műszerünk rendelkezik a TerraStar alapú, műholdakról érkező RTK korrekciók vételére alkalmas (SmartLink, vagy SmartLink Fill) funkciókkal, automatikusan átvált műholdas alapú korrekcióforrásra, ha a környezeti feltételek már csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem teszik lehetővé a hagyományos (földi sugárzású) RTK adatok vételét.
A tanuló GNSS megoldás két technológián nyugszik:
- RTK Plus
- SmartLink és SmartLink Fill
Mi az az RTK Plus? Ha szerényebben fogalmazunk, akkor azt mondhatjuk, hogy annyi, amennyit az elnevezés sugall: RTK és még valami plusz (ám a mai kemény versenykörnyezetben sokszor a „valami kis pluszokon” múlik a siker, vagy a bukás). Kevésbé szerényebben fogalmazva azt RTK Plus az RTK új generációja. De mert mérnökök volnánk, hagyjuk is a szemantikai fejtegetéseket és nézzük a műszaki lényeget röviden, tömören!
A szakmánk attól hangos, hogy miként szaporodnak az újabb és újabb műholdas helymeghatározó rendszerek és ennek nyomán az elérhető műholdak száma. NAVSTAR, GLONASS, GALILEO, BEIDOU, hogy csak a legrelevánsabbakat említsük. Sajnos azonban van egy súlyos félreértés ezekkel a fejlesztésekkel kapcsolatban. A nagyobb és növekvő műholdszám nem feltétlenül jelent nagyobb teljesítményt a felhasználó számára
(ahol a teljesítményt az egyszerűség kedvéért itt egy összetett fogalomként használjuk beleértve a műholdjelek elérést és felhasználását, a környezeti adottságok kezelését, pontosságot, megbízhatóságot, stb.). Az alábbi ábrán azt láthatjuk, hogy hogyan alakult és a jövőben várhatóan hogyan alakul az elérhető műholdak száma. Ezzel párhuzamosan azonban –amennyiben a GNSS rovereink „nem fejlődnek” hozzá az új infrastruktúrához- a „hagyományos” RTK nem feltétlenül biztosít majd kiugró teljesítménynövekedést. Ahhoz, hogy a lehető legjobban ki tudjuk használni az űrszegmens nyújtotta megnövekedett lehetőségeket a felhasználói (rover) oldalon is fejlesztésre van szükség. Ezt érzékelteti az RTK Plus grafikon:
A félreértések elkerülés végett fontos tisztázni, hogy itt nem az ún. „jövő biztos” (future proof) tulajdonságról beszélünk. A régebbi rover modellek közül is sok fel van készítve (vagy kisebb átalakítással felkészíthető) az új műholdak vételére, kezelésére. Ám ez nem jelenti az új műholdak által biztosított lehető legnagyobb teljesítmény elérését. Jobb teljesítményt igen –ahogy azt ígértük is-, de nem az elérhető legnagyobb teljesítményt. Nézzünk erre egy szemléletes ábrát a saját rendszereinkről:
Az eddigiekből az is következik, hogy az RTK Plus alapvetően az átlagosnál nehezebb körülmények zökkenőmentes kihasználhatóságát célozza meg, hiszen többek között ez jelenthet versenyelőnyt a felhasználók számára. Azért fejlesztettük, hogy ott is nagyobb eséllyel, pontosabban és megbízhatóbban tudjanak dolgozni a mérnökök, ahol eddig ez kérdéses volt. Sőt, ahogy majd egy későbbi posztban látjuk is, biztosítani tudjuk azt is, hogy a Leica felhasználók akkor is tudják folytatni a munkájukat, ha az eddigi technológiákkal már meg sem kísérelték volna ezt (SmartLink, SmartLink Fill).
A következő bejegyzésben arról írunk, hogy milyen fejlesztési háttere van az RTK Plus technológiának.
Üdvözlettel,
Leica Geosystems
magyarországi csapata
You must be logged in to post a comment.